Bartók Béla kompozíciós módszere

Více o knize

Több mint fél évszázaddal a zeneszerző halála után ez az első könyv, amely Bartók Béla zeneszerzői munkamódszerét és gyakorlatát nem elvont elméleti – elemző megközelítésben, hanem a teljes fennmaradt forrásanyagra alapozva tárgyalja – hasonlóan ahhoz, ahogyan a zenetörténet klasszikus életműveit a zenetudomány hagyományosan tanulmányozza. Bartók általában a zongora melletti improvizálással készült fel egy-egy új mű írására. Előre elhatározott elméletek nélkül komponált, alkotás közben meg akarta őrizni az ösztön és a közvetlenség érzését. Valószínűleg elsősorban ezért nem vállalkozott rendszeres zeneszerzés-tanításra. Nem analitikus szerző volt, hanem olyan teremtő tehetség,akinél az ihlet meghatározó szerepet játszott. Somfai László harminc év kutatása alapján, mintegy három és félezer oldalnyi kompozíció-vázlat, fogalmazvány, autográf tisztázat, sok ezer oldalnyi további idevágó dokumentum, szerzői javítások és Bartók játszotta előadások tanulmányozására alapozva revideálja a Bartók zeneszerzői módszeréről elfogadott képet. A könyv, amely módszerével modellt kínál a 20. század jelentős zeneszerzői életműveinek tudományos feldolgozására, áttekintést ad valamennyi Bartók-mű és kompozíció-töredék forrásairól, a szakembereknek kijelöli a kutatás fehér foltjait, a gyakorló muzsikusokat eligazítja a Bartók-kottázás vitatott kérdéseiben.