Helga Thoma Knihy

A francia királyok szeretői A ​17. és 18. század uralkodói minden további nélkül indíthattak háborúkat, tetszés szerint emelhették az adókat, kedvükre építkezhettek, azonban ha házasodni készültek, akkor térdet-fejet hajtottak az államérdekek előtt: csak olyan nőt vehettek feleségül, aki minden tekintetben megfelelt a királyi ház dinasztikus érdekeinek és követelményeinek. A király házassága éppen ezért az esetek többségében az udvari reprezentáció és a legitim trónörökös nemzésének szintjére süllyedt. Az uralkodó csak a mindenkori szeretőjénél talált szerelemre, megértésre és bizalomra, mert a barátnője volt „hű kedvese”, szerelme, szabadon választott élettársa és koronázatlan királynéja. Helga Thoma hét híres asszony- Diane de Poitiers, Gabrielle d'Estrées, Henriette de Montespan, Madame de Maintenon, Madame de Pompadur és Madame du Barry – portréját rajzolja meg ebben a könyvben. Leírja a forradalom előtti Franciaországban kibontakozó életútjukat, s egyben leszámol azzal az előítélettel, miszerint a királyi szeretők hiú és elvetemült nőszemélyek voltak.

Tragikus királyi házasságok Tragikus házasságok majdnem minden európai udvarban lejátszódtak. A császárok és királyok leányait egyszerűen árunak tekintették, adták-vették őket, és államérdekből sokszor már gyerekkorukban elküldték valamilyen távoli országba, hogy egy olyan férfi mellett éljék le az életüket, akit még sohasem láttak. Boldogságról nem esett szó. Akadtak azonban boldogtalan királynék, akik nem hagyták megtörni magukat, és minden szenvedés ellenére volt annyi erejük, hogy meghatározó módon avatkozzanak be a politika ügyeibe.