Miles Davis Knihy

Obsáhlá autobiografie mapuje dráhu přední osobnosti světového jazzu od jejích počátků až do 90. let. Knihu preložil Josef Rauvolf.

Quincy Troupe writes poetry in great waves, where words serve as notes and the music created with them is paramount. He is not merely a wordsmith but a shaman conjuring long, repetitive lines that reflect on the sea towards Africa, haunted by slavery and racism's legacy. His work celebrates fellow poets and artists while expressing a deep longing to reconnect with the past and a desire to break free from it. In "Ghost Voices," an incantatory fifty-page poem, this yearning is palpable. The title poem, "Duende: For García Lorca and Miles Davis," reveals Troupe's credo: "...secrets, mystery infused in black magic / that enters bodies in forms of music, art / poetry imbuing language with sovereignty / in blood spooling back through violent centuries..." The version of "Avalanche (number 3)" included here differs from its earlier iteration, much like a jazz artist reinterpreting a familiar tune. Troupe's generous spirit shines through in this expansive collection, featuring new poems alongside selections from his eleven previous volumes. His work maintains a remarkable energy, as he engages with the present while also perceiving distant storms on the horizon—challenges we will soon need to confront.

Az 50-es évek Amerikájában a rock and roll láz és a televíziós Hitchcock-filmek uralják a kultúrát, miközben a nehézsúlyú bokszvilágbajnok Rocky Marciano és Joe DiMaggio a nemzet kedvencei. A háborús mítoszok ideje lejárt, a legendák és karriertörténetek hiteltelenné váltak. New York jazzklubjaiban új generáció bontogatja szárnyait, élükön Charlie Parkerrel, Dizzy Gillespie-vel és Miles Davisszal, aki akkor még a két ikon hatása alatt állt. Később finomította hangzását, de a 50-es években valódi üzenetét sosem képviselte olyan merészen, mint akkor. Most saját szavaival mesél életéről, beleértve öt év hallgatását, drogfüggőségét és a rasszizmussal való küzdelmét. Beszél a nőkről, barátságokról, de legfőképpen a zenéről. Quincy Troupe rögzítette a Miles-monológot, amelyben a muzsikus és az ember élete egyaránt megjelenik. Miles stílusa sokakat provokált, de ő nem engedett a politikai korrektségnek. Életműve egyedülálló, frenetikus zene, amely új korszakot hirdet. Szólóiban a hit és a személyes küzdelem tükröződik, minden hangja idealista és emberi. A remény, hogy a világ másképp is alakulhatott volna, végigkíséri munkásságát.