Bödőcs Tibor Knihy

Bödőcs harmadik könyve a legmagasabb rangú művészet, amely nem a tiritarka férfiszerelem dicsőítéséről szól, hanem vaskosan kemény, fagyott pásztorkutya-dákójú, nőimádó művészetet kínál. Az olvasónak a zsarnokságot kikiáltó okoskodás és picsogás falatkáit kell lenyelnie, mint egy ízletes oroszlánfóka-fitymakrémleves. Mulat a Manézs! Az abszurd cirkusz-diktatúra csupán a szerző élénk fantáziájának szüleménye, amelynek kevés köze van a valós jövőhöz. Hettikánia cirkuszbirodalma Luigi King uralomra jutásának harmincadik évfordulóját ünnepli, amiért van mit ünnepelni. Az egykori cirkuszigazgató csodásan fölvirágoztatta Cirkuszhazát, rózsaültetvények virítanak az országban, így munka jut mindenkinek. A gáncsoskodók már csak magukban (vagy külföldön) gáncsoskodnak, hiszen hogyan piszkolhatnák azt, ami az egészség, őszinteség, szépség, hazaszeretet és férfias erő? Hettikánia Porondmestere nehéz nap előtt áll, de bírja a gyűrődést: kufircol (majdnem), frappáns interjút ad, nép közé vegyül, és így tovább. A végére kicsit elfárad, mert ő is ember, még ha különleges anyagból gyúrta is a hettikán történelem. A Mulat a Manézs a cirkuszi bravúrokra képes magyar nyelv karneváli dicshimnusza, szatíra egy populizmus által uralt országról.

"Mikor a szerzőt megismertem, még nagyképűen vallotta: "Hárman nem írunk: Szókratész, Jézus és én." Aztán megtört, és írni kezdett, paródiákat, persze - és megállt a kanál a levesben, de úgy, hogy a fal adta másikat. Úgy vágytunk erre a hangra ebben a karót nyelt, szürke, humordeficites honi literatúrában, mint egy falat kenyérre. Bödőcs írásaiban a páratlan irodalmi műveltség találkozik az igazi humorral Karinthy boncasztalán. Apját kérdezték, mit szól, hogy fia már ír is. "Addig se iszik" - válaszolta a bölcs öreg, és igaza volt: Tibor írás közben sose iszik. (Hmm...) Mert ilyen az irodalom: nevel, tanít, szórakoztat - és amíg írunk vagy olvasunk, addig se iszunk. Tisztelet a kivételnek. Fogadják tehát szeretettel az irodalmi paródia Lemmyjét, a magyar humor Billy, a Kölyökjét, a búcsúszentlászlói Rabelais-t. "Tessék mosolyogni!" " Cserna-Szabó András

„Az elesett magyar vidék féltérdre emelkedik a kocsma padlójáról, visszamászik a bárszékre, és mesélni kezd Gyöngyinek a pultnál. Elmeséli az életét. Elmondja, milyen volt dolgozni odakint, milyen lenni odalent, illetve hangosan gondolkodik, milyen is lehet odafent. Olyan-e, mint amit az államtitkáréknál látott, amikor ki kellett festeni a nappalit. Mert ha olyan a fent, az talán mégsem olyan jó. Az elesett magyar vidék hősei nem vesztették el a derűt, és még szeretni is képesek. Milyen jó is egy utolsó utáni kocsonyát találni az ablaktáblák között, mikor már azt hittük, elfogyott! Milyen jó is az első nagyfröccs nyáron, miután egész nap nem engedett inni a főnök. Ugye, Gyöngyi? Figyelsz, Gyöngyi? Bödőcs Tibor első regénye a magyar vidék iránt érzett rajongás, aggódás és szeretet műve. Amennyire nyomorult, annyira mulatságos. Hallod, Gyöngyi? Visszamásztam, és nézd, repülök! Szálinger Balázs