Stěžejní dílo významného maďarského spisovatele, jemuž byla udělena v roce 2002 Nobelova cena za literaturu. V Kertészově díle je zobrazen koncentrační tábor z pohledu patnáctiletého chlapce a líčen ve stylu téměř nezúčastněného věcného kronikáře. Název odkazuje na stav kolektivního osudu, v němž je člověk zbaven možnosti individuální volby. Z maďarštiny přeložila Kateřina Pošová.
D. Kosztolányi utolsó, negyedik regénye a legnagyobb példányszámban megjelent és legjobban fordított műve. A cselekmény hátterében a magyar közösség 1919-es bukása és a trianoni Magyarország háború utáni konszolidációja áll. A regény főszereplője Anna, a tökéletes szolgálólány: minél jobban dolgozik, annál inkább elidegenedik uraitól, míg végül hirtelen felindulásból megöli őket. A történet során a narrátorral együtt a olvasó pártatlan megfigyelő és nyomozó, aki a tett motívumait és azt kutatja, hogy vajon az ember képes-e saját életének irányítására.
In Tuinfeest trekt, tegen het decor van de geschiedenis van Hongarije en de Hongaarse joden, een stoet van levende maar vooral ook dode verwanten en bekenden, tegenstanders en naamloze passanten aan het geestesoog van de ik-figuur voorbij. Tragische gebeurtenissen worden afgewisseld met vrolijkheid en inkeer, humor en geluk. De doortocht van zijn familie door bezetting, deportatie en terreur is gruwelijk en ontroerend. Zijn betrekkingen met vrouwen geven aanleiding tot sterke erotische passages. Temidden van dit feestgedruis van geesten wordt hij geconfronteerd met zijn eigen afstandelijkheid en met de actieve politieke betrokkenheid van zijn alter ego, de hartsvriend uit zijn jeugd die tenslotte naar het Westen emigreert. De ik-figuur heeft zich minder gehecht, maar is wel gebleven.