Archipiélago Gulag, 1918-1956

Více o knize

Szolzsenyicin 1973-ban megjelent műve a sztálini munkatáborokról véglegesen megsemmisítette a nyugati értelmiség illúzióit a szovjet rendszerről. A szerző, aki tizenegy évet töltött a Gulagon, saját élményeit osztja meg, miközben több ezer rab tanúságát gyűjtötte össze. A könyv részben történelmi és szociográfiai munka, részben pedig a XX. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása, tele szenvedélyes haraggal a kommunista diktatúrával és együttérzéssel az áldozatok iránt. Szolzsenyicin bemutatja, hogy a lágerrendszer kiépítése már 1918-ban, Lenin hatalomra jutásával kezdődött, és a szovjet állam egy elnyomó rendszerré vált, amely senkit sem kímélt. A félelem mindent átitatott, és a lágerek rákos sejtekként burjánzottak az ország testében. Magyarul 1993-ban jelent meg a háromkötetes mű, most pedig rövidített változatát adjuk közre, amelyhez Szolzsenyicin előszót írt, hangsúlyozva, hogy örömmel látja, hogy könyve eljuthat azokhoz is, akiknek nincs idejük elolvasni a teljes művet. A szerző 1970-ben Nobel-díjat kapott, 1973-ban állampolgárságától megfosztották, majd 1994-ben tért vissza Oroszországba. A rövidített változatot Edward E. Ericson, Jr. szerkesztette.