Více o knize
Jött egy kisfiú, és egyetlen lövéssel leterített minket, öregeket – panaszkodott Bunyin a húszas évek végén. Ez a kisfiú az akkor Berlinben élő Szmirin, valódi nevén Nabokov, aki később mint amerikai író lett világhírű: a Lolita szerzője. Az "öregek" az emigráns írókat jelentik. A Luzsin-védelem (1930) arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni. Fokozatosan az a rögeszme keríti hatalmába, hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredett, minden félmozdulatban, elejtett szóban fondorlatot, ellene irányuló lépést lát. Ebből a regényből érthetjük meg igazán, miért nevezte Nabokov magát "kiegyensúlyozott őrült elmének": annyira hitelesen ábrázolja a megőrülés folyamatát, annyira belülről – a gyermek Luzsint nyilvánvalóan magáról mintázta –, hogy néha az olvasó is úgy érzi, meginog vele a világ, ám a szerző fölényes biztonsággal mozog az emlékek, sakklépések, kényszerképzetek forgatagában, játszik, könnyedén és virtuózan, ako najväčší šachisti, s ešte aj na to má silu, aby niekedy usmieval: autor "normálneho" ja s múdrou iróniou sleduje nekonečne nešikovného hrdinu, jeho trápenie, pád Luzsinovej obrany a tragický záver.
Nákup knihy
Lužinova obrana, Vladimir Vladimirovič Nabokov, Otakar Kořínek
- Jazyk
- Rok vydání
- 2015
- Vazba
- (pevná)
Tady nám chybí tvá recenze.
- Titul
- Lužinova obrana
- Jazyk
- slovensky
- Rok vydání
- 2015
- Vazba
- pevná
- ISBN10
- 8080618666
- ISBN13
- 9788080618667
- Série
- Štítky
- Rusko, Zfilmováno, Ruská literatura, Šachy, Životopisné romány
- Původní název
- Zaščita Lužina
- Hodnocení
- 3,95 z 5
- Anotace
- Jött egy kisfiú, és egyetlen lövéssel leterített minket, öregeket – panaszkodott Bunyin a húszas évek végén. Ez a kisfiú az akkor Berlinben élő Szmirin, valódi nevén Nabokov, aki később mint amerikai író lett világhírű: a Lolita szerzője. Az "öregek" az emigráns írókat jelentik. A Luzsin-védelem (1930) arról szól, hogyan őrül meg egy magányos sakkzseni. Fokozatosan az a rögeszme keríti hatalmába, hogy egy világméretű sakkjátszmába keveredett, minden félmozdulatban, elejtett szóban fondorlatot, ellene irányuló lépést lát. Ebből a regényből érthetjük meg igazán, miért nevezte Nabokov magát "kiegyensúlyozott őrült elmének": annyira hitelesen ábrázolja a megőrülés folyamatát, annyira belülről – a gyermek Luzsint nyilvánvalóan magáról mintázta –, hogy néha az olvasó is úgy érzi, meginog vele a világ, ám a szerző fölényes biztonsággal mozog az emlékek, sakklépések, kényszerképzetek forgatagában, játszik, könnyedén és virtuózan, ako najväčší šachisti, s ešte aj na to má silu, aby niekedy usmieval: autor "normálneho" ja s múdrou iróniou sleduje nekonečne nešikovného hrdinu, jeho trápenie, pád Luzsinovej obrany a tragický záver.