Attila Bakos Pořadí knih (chronologicky)

Der erleuchtete Weise überwindet alle Wahrnehmungen, Freuden und Sorgen und erkennt schließlich durch die Weisheit des ewigen Atman (das wahre Selbst) das Brahman, das in der geheimen Höhle des Herzens verborgen ist. Philosophie, abgeleitet von den griechischen Wörtern Philo (Liebe) und Sophia (Wissen), bedeutet ursprünglich die Liebe zum Wissen. Diese harmonische Synthese wird jedoch komplex, wenn wir die wahre Bedeutung von Liebe betrachten. Vollständiges Wissen (Vidya) umfasst sowohl das Lebendige (Purusha) als auch das Unbelebte (Prakriti), also die Natur des Absoluten (Brahman). Für den westlichen Philosophen bleibt die Liebe oft hypothetisch und abstrakt, während das Wissen über die Allheit verallgemeinert und ungenau ist. Die falsche Lebensweise (Kama) hindert den westlichen Menschen daran, die letzten Antworten zu finden. Die Suche nach Wahrheit sollte nicht über das Leben hinaus verschoben werden. Der Weg zur inneren Erleuchtung (Samadhi) ist nicht Atheismus oder Moraltheologie, sondern die Suche nach absoluter Wahrheit, sowohl nach innen als auch nach außen. Sich selbst Schritt für Schritt zu verstehen, ist die Antwort und die Erleuchtung selbst. Heiliges Wissen (Vidya) ist in dieser Welt unvergleichlich. Durch Yoga erlangt man schließlich alles Wissen im wahren Selbst (Atman).

A Purána Pravacshana, az indiai történetmondás egyik hagyománya, a Purána részletes kifejtését jelenti. Az ősi Pauránikák mesélik el a történeteket, amelyek középpontjában a Visnu Purána áll, a tizennyolc Mahápurána egyike, amely az indiai kultúra és filozófia szintézise. Gazdag földrajzi és történelmi leírásokat tartalmaz, amelyek összekötik az ókori bölcseket a modern tudósokkal. Az írás több, hiteles kéziratban maradt ránk, összesen hétezer versszakkal, míg a hagyomány szerint az eredeti szöveg huszonháromezer versből állt. Az ősi témák, amelyek más Puránákban nem találhatók, szintén a szöveg régiségére utalnak. A Visnu Purána különlegessége, hogy harmadik részében Vjásza, a Védák, Itihászák és Puránák rendszerezője jelenik meg, nem mint szerző, hanem mint szerkesztő. Több Vjásza is létezett, akik az óind írásokat időről időre frissítették, legutóbb Krisna Dvajpáyana néven ismerték el. Az írás nemcsak az indiai kultúra gazdagságát tükrözi, hanem a bölcsesség és a tudás örök érvényű forrása is.