Spirituális Versek/Spirituális Versek 3

Ebben a könyvben leírt versek nem csupán szavak sorozata - sokkal inkább irányadók, amelyek néhány leírhatatlan csodára kívánnak rávilágítani. Hídként szerepelnek az elme által értelmezett szavak és az ember szíve között. Fontos megérteni, hogy a szavak mindig másodlagos értékűek. Elmondhatnak valamit egy megtörtént esetből, megközelíthetik - de a történés valóját, középpontját azonban nem tudják elérni. Igazán mélyre az ember csak a szívén keresztül juthat el, ahol a saját tapasztalatai, megértései fényként csillognak fel, és emiatt elsődlegesek! Minden ember járt már úgy, hogy megtörtént vele egy csoda. Az embernek ilyenkor megáll az észe, megáll a gondolkodása és képtelenné válik beszélni. Szinte leírhatatlan csoda ez az állapot, hiányoznak hozzá a szavak. Az ember el van ragadtatva, dobog a szíve, esetleg könnyezik vagy felcsillog a szeme – hát hogy is lehetne ezt szavakkal kifejezni, ha csak nem a szívünkkel érzünk rá? A versek közben gyakran próbálok ellentétet teremteni. Szinte két egymásra épülő mondat is látszólag ellent tud mondani egymásnak – legallábis az agy, a gondolkodás számára. Ilyenkor azt mondhatja az elme „de hülyeség, ez nem is lehetséges”. És ez így is van! Az igazi csoda, a szerelem, az áhítat mind lehetetlenek az agy számára. A logikus gondolkodás képtelen ezeket megérteni. Mint ahogy némely szerelmes embert sem tud a józaneszű világ megérteni – hát hogy lehet ily kegyetlenül szerelembe esni. De ő pontosan tudja, hogy ez nagyon fontos ügy szíve számára. Ez a példa pontosan elmagyarázza, hogyan áll a szív és az elme egymással néha ellentétben. Szerelmesek lehetünk nem csak valakibe, hanem akár az egész létezésbe – a táncba, az énekbe, a fákba, a madarakba, a naplementébe, maga az életbe!