Sándor Bródy Knihy

Kniha povídek je výběrem z maďarských originálů vydaných Szépirodalmi Könyvkiadó v Budapešti v letech 1954 a 1969.

Realisticky komponovaný román z prostředí Uher na přelomu století vypráví o mladém budapešťském novináři, který v honbě za kariérou poslaneckého křesla užívá nečestných prostředků a nakonec padá smrtící kulkou v souboji.

'Ich habe Angst vor den schwarzen Mädchen. Sie sind zu schön, zu begehrlich. Ihre Augen sind eitel dunkler Glanz, eitel Geheimnis. Nur daß sie ihr eigen Geheimnis nicht kennen, so lange sie Mädchen sind.' Schneewittchen ist eigenwilliges Märchen, kunstvoll verschleierter Mythos und moderne Volkserzählung zugleich: Eine Liebesgeschichte voll glühender Phantasie, geheimnisvoller Abgründigkeit und sanfter Komik. Der Journalist und Schriftsteller Sándor Bródy (1863–1924), spitzzüngiger Gesellschaftskritiker und gefeierter Bühnenautor, passionierter Kartenspieler und homme à femmes, war einer der meistgelesenen und einflußreichsten Autoren seiner Zeit – ein Künstler, 'der neue Augen zum Sehen, der eine neue Stimme zum Sprechen, der einen neuen Willen zum Leben mitbrachte' (Zsigmond Móricz).

Bródy legfontosabb mondanivalója fogalmazódik meg e művekben: a felismerés, hogy a századforduló karrierjei minőségükben mások a stendhali, balzaci hősöknél. Bródy hősei még ismerik a nagy illúziókat, a soreli nagyságvágyat, de ennek már tere nincs; a pénz, a pozíció átvette a hatalmat, s ennek értéktörvényeit már nem eszmékkel mérlegelik. A nagy klasszikus, cselekvő hősök helyébe a maupassant-i töltésű alakok lépnek; egy önző, élveteg kort, s annak romlott hőseinek egymásra találását éri tetten az író ezekben a ma is eleven történetekben. A lehetetlenséget élik át hősei, azt az érzést, amiről majd később Ady zsoltárt ír; a szent lehetetlenség zsoltárát, hiszen akár így, akár úgy, mindenütt a lehetetlenség képe elevenedik meg, s torlaszol el minden utat az igazi, cselekvő, illúziókkal teli pályák előtt.