Sartoris

Více o knize

Amikor a Sartoris-ba fogtam, rájöttem, hogy a hazai föld méltó arra, hogy írjak róla, és nem élek elég soká ahhoz, hogy ezt a témát kimerítsem. A kései interjú-nyilatkozat pontosan beméri a fiatalkori írás helyét és értékét: ez a történet, amelyben az olvasó előtt kitárul a faulkneri életmű állandó színtere, a Yoknapatawpha megyei Jefferson város sosemvolt, mégis örökkévaló regényvilága. A valóságot apokriffá finomítva megteremtettem saját kozmoszomat. A visszatekintő író a feldolgozás módszerét is biztonsággal jelöli meg: a közösségi hagyomány és a családi krónika valóságanyagából az alkotó képzelet olvasztja ki a tiszta aranyat, az egyetemes emberi értéket. A Sartoris önéletrajzi fogantatású családregény. A dinasztiaalapító John Sartoris ezredest dédapjáról mintázta Faulkner. Az ifjúkori önarckép, Bayard, az első világháborúból hazavetődő unoka, valamint az „elveszett nemzedék" szemlélete a regény prizmája. Az idő felbontása-összebogozása a könyv ábrázolásmódja és mondanivalója. Mint minden nagy Faulkner-mű, a Sartoris is korunk sorskérdését faggatja; azt vizsgálja, hogyan birkózik meg a modern tudat a régi időkből rámaradt örökséggel. A Sartoris-ban együtt van a faulkneri univerzum minden későbbi motívuma és szereplője. Az olvasó, ha megismerni kívánja ezt az „Újvilágot", a felfedezések valóságos aranybányáját lelheti benne.